Voltál már olyan helyzetben, hogy kitűztél magad elé valamilyen célt, majd az első adandó alkalommal elcsábultál, és nem hogy közelebb kerültél, de mégjobban sikerült eltávolodnod a céltól?

Az elmúlt hetekben számtalan cikk jelent meg azzal kapcsolatban, hogy mekkora a munkanélküliség Magyarországon, és ezzel szemben mennyi betöltetlen állás van az egyes szektorokban. Sokat lehetne írni erről a témáról, és lehet hogy meg is teszem valamikor, azonban ezeket olvasva egy másik fontos téma jutott eszembe.

A főnök hibája. A munkatársam hibája. A férjem hibája. A barátom hibája. A kormány hibája. A politikusok hibája. A bolt hibája. A sort lehetne még folytatni, hiszen ha valami nem úgy történik, mint ahogy azt mi elgondoltuk, vagy ahogy hittük hogy lesz, akkor nagyon sok mindenkit lehet hibáztatni. De kinek jut eszébe, lehet hogy én vagyok a hibás? Tehettem volna többet azért, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogy én szerettem volna?

Természetesen a cím csak egy hipotetikus eseményt harangoz be, a cikkben azon gondolkozom hangosan, mit tennék, ha megnyerném a lottót. 

Te elgondolkodtál már ezen? Egy pár percet szánj rá, ha eddig még nem tetted, érdemes kicsit elgondolkodni ezen, utána pedig olvass tovább.

Láttad ezt a mesét? Némi párhuzamot vélek felfedezni a mese és az élet között.

A minap láttam egy munkásokból álló társaságot egy éjjel-nappali előtt délután 6 körül. Arról beszélgettek egy söröcskével és egy cigivel a kezükben, hogy ha már nem keresnek jól, nincs pénzük nyaralni menni a családdal, akkor legalább ez a munka utáni megérdemelt sör jár nekik.

Mindenki hallott már a piramis vagy pilóta játékokról. Mindenki próbálja elkerülni, és nyitott szemmel jár, nehogy átverjék. Ennek az MLM cégek és lehetőségek isszák meg a levét, hiszen egy hatalmas ellenérzés van velük szemben mindenkiben pont a fentiek miatt. Az alapvető különbség ott van a kétféle rendszer között, hogy van-e mögötte valódi, értékteremtő szolgáltatás vagy termék, amelynek bevételeiből tudják fizetni a jutalékot a rendszerben lévők számára. Természetesen ez egy eléggé felületes és puritán megfogalmazás, de nekünk most ennyi pontosan elég.

A legtöbb embert azt gondolja, hogy ha valakinek sok pénze van, akkor az rossz ember, és ő nem akar olyan lenni, ezért gazdag sem akar lenni, inkább marad szegény, de jó ember. Én azt gondolom, hogy ez egy téves következtetés, de ebben nem az a hibás, aki ezt állítja.

Az első könyvajánlós poszt :) Ez egy haladó könyv, és ha most lépsz rá a pénzügyi tanulás útjára, akkor ne ezzel a könyvvel kezdd meg az utat. Azonban mivel pont most fejeztem be ezt a könyvet, és érdemesnek tartottam arra, hogy ajánljam nektek, ezért ez lett az első, amelyet megírtam.

Tíz évvel ezelőtt olvastam el az első önfejlesztő könyvet. Nem tetszett, mert nem tudtam mit kell kezdeni vele. Akkor még nem értettem, mire jó, hogy a sikerről, fejlődésről olvasok - mindez másodéves egyetemista koromban volt. Azóta túl vagyok soktíz könyvön, rendezvényen, képzésen, hanganyagon, és a minap eszembe jutott egy hasonlat, amellyel szemléltetni lehet az önfejlesztés fontosságát.

Amikor befejeztem az egyetemet, akkor megfogadtam, hogy soha többet nem akarok tanulni. Aztán később rájöttem, hogy formális módszereket alkalmazó képzéseken nem akarok részt venni, tanulni igenis akarok, mert fejlődni szeretnék. Ennek egyik módja a piacon hihetetlen mennyiségben elérhető önfejlesztő, ismeretbővítő képzések.